2015. április hónap bejegyzései

Bővítettünk :)

Kis családunk négy új taggal gyarapodott húsvétkor 🙂 Mostanra kerültek fényképezhető állapotba, vagyis most a legcukibbak a kinyílt szemükkel, a rozoga-remegő lábacskákkal és mókásan nagy fejükkel.

Mire eddig eljutott valaki az olvasással, rájöhetett, hogy nem lettek  négyes ikreim, hanem kismacskák születtek. képeket a facen nézhettek meg róluk, hamarosan, a gyerekek nagy kedvence mind.  Nagyon jópofák, ahogy a szőnyegbe beakad a picike körmük, és nem tudják kiszedni belőle, mert még kapaszkodva járnak, na és persze véznák, mert nem esznek még egyedül,bónuszként pedig ilyenkor még kék szeműek, amitől különösen szépek

Imádom a a hatvanas évek divatját!

Bár még nem is éltem akkor, de azok a színek, minták formák rendszeresen visszatérnek a divatba, ahogy most is. Egyszerű vonalak, pasztellszínek, vagy vibráló minták, és a fő kedvencem az a haj!Gyönyörűen tupírozva, félrefésülve, és az örök combcsizma-miniszoknya páros, ami tud ízléses lenni, de akár közönséges is, ha rosszul választjuk meg 🙂

A cikket pedig megnézhetitek itt

Fekete-fehér, fekete-fehér….

De leginkább imádom Vasarelyt! Meg úgy általában az op-artot. Szerencsére sok mintám van, ami ebben a stílusban készült,  bár Vasarely a fő kedvenc, nem tudom, van-e még más festménye, amit keresztszemesben örökítettek meg, de én jelenleg ezt csinálom, ezt a gyönyörű zebrát. Egyébként meglepően gyorsan halad

Egy szoknya, egy póló…

Mert ezt hozta a tavaszi szél 🙂 Nagyon jó kis praktikus és kényelmes összeállítás, ami alól a tűsarkú kivétel, mert az minden, csak nem kényelmes 🙂 Viszont remekül megy hozzá, főleg az a pink topánka…. Nekem is kéne, csak nem tudnám mihez felvenni 😀

A cikket most nem a femcaféról hoztam, de elolvashatjátok itt

Egy kisautó története…

Nagyfiúnak, mint minden valamirevaló gyereknek kilyukadt a nadrágja a térdén. Így már nem vehette fel suliba, így pihentettem a varrnivalók között egy ideig, na meg persze foltdíszt akartam rá tenni, de túl sok értelmes nem volt, amit rávarrtam volna.

Mi lett a megoldás? Ráhímeztem a lukra és a környékére, így ez lett a dísz a nadrágon :)Amit elbénáztam rajta: nem kérdeztem meg a tulajdonos véleményét, hogy milyen mintát akar a nadrágján látni, és kénytelen voltam menet közben a mintát átrajzolni, motorból autót, hát nem volt egyszerű, szóval először mindig meg kell kérdezni a delikvenst, hogy mégis mit látna szívesen az adott ruhadarabon, nehogy sértődés legyen belőle, nagy tanulság 🙂

A nadrágról és a mintáról megnézhetitek a képet itt